Hartyándi Mátyás vagyok, mentálhigiénés szakember, játékpedagógus, valamint sinológus. Filozófiát oktatok, valamint játékpedagógiai foglalkozásokat, tréningeket szervezek-vezetek több hazai intézményben. Főbb szakterületeim a széles értelemben vett szerepjáték-pedagógia, az érzelmi nevelés, és a Zhou-kori kínai bölcselet. Legfurább kísérleteim eddig a mandarin kínai tanítás játékosítása és a hakázás hazai népszerűsítése voltak.
Húsz éve játszom, elsősorban mesélek/játékvezetek. Tíz éve szervezek (2009-2012: Véletlen Találkozások szerepjátékos seregszemle, 2014-2016: LFX Innovatív, Kölcsönösség alapú Szerepjáték, 2015-: Lvdvs Maximvs játékpedagógiai műhely) és kb. öt éve fordítok intenzívebben rövidebb játékokat (pl. Lady Blackbird – Holló úrnő).
Rendkívül megterhelőnek élem meg a mindenható mesélő szerepkörét, ezért elsősorban olyan indie/újhullámos játékokkal játszom, amelyek jellemzően egyalkalmasak és/vagy mesélőteliek. Persze a kampányjáték sem áll annyira távol tőlem, csak legyenek erős korlátok és átlátható struktúra.
Kb. tizennyolc éve vettem részt először larpon (Sárkányszívroham), de nem fogott meg. Azóta is hidegen hagy a vizualitás (díszlet, jelmez, kellék), és untat a tipikus lagymatag történetvezetés. A feszes, nem-konvencionális formák érdekelnek, mint például a kamaralarp és a határterületei (improvizációs színház, Danish scenario, jeepform, structured freeform, etc.).
Öt éve tervezek-fordítok-szervezek (oktatási) élő szerepjátékokat. Elsősorban azok a struktúrák/procedúrák érdekelnek, amelyek megkülönböztethetik és kiemelhetik a larpot a drámapedagógiai és Moreno féle dramatikus irányzatok mezejéből.
Legfontosabb játékaim:
– Manhattan árnyéka: szerepjáték az atombomba ledobásáról
– Gólyatábor: szerepjátékos tréninggyakorlat az ismerkedési stratégiákról
– Mars II telepesei: sci-fi köntösbe bújtatott, nagycsoportos mélyszegénység-szimuláció
– Hadbíróság (The Tribunal): az egyik leghíresebb kamaralarp meghonosítása
– Válaszúton: érzelmi intelligencia-fejlesztés és érzékenyítés a Mind of Margaret játék segítségével, az Agymanók c. animációs film stílusában
Részt vettem, minilarpokat játszottam és elő is adtam külföldi konferenciákon (Solmukohta 2016, Osterskov Edularp Conference 2016).
Eredményeim amire büszke vagyok:
Legjobb tudomásom szerint sajnos a mai napig én vagyok az egyetlen Magyarországon, aki tudományos publikációt írt az asztali/élő RPG-ről (Az analóg RPG-k és pedagógiai felhasználásuk, Embertárs 2018/4). Remélem, ez mihamarabb változni fog!
További céljaim:
Le szeretnék fordítani egy-két itthon nem ismert, de (szerintem) mérföldkőnek számító RPG-t/cikket, amihez örömmel fogadok társakat. Jó lenne egyszer a szerepjátékos élmények agyi idegpályákra gyakorolt hatását is kutatni (PhD?).